LimpMDb

„Kedvem ellenére ideküldtek, hogy szóljak, fáradj be vacsorázni! Kettős értelme van ennek!” mondja Benedek és mondom én is, amikor bekerül a lejátszóba a Függő játszma. Ha a történések mögé nézünk és észrevesszük a mögötte megbúvó fogalmakat, kitűnik, hogy nem csak egy izom-centrikus Stallone filmről van szó: kiáltvány a természetvédelem mellett.

Eltekintek attól, hogy a film történetét taglaljam, meg azt, hogy mennyire vicces, mert azt már megírták mások. Tényleg az. Én itt csak a film gerincét képező motívumot próbálom felfedni, remélem több, mint kevesebb sikerrel.

Pier Paolo Pasolini filmjét immár 35 éve szakadatlanul egyszerre pofozzák és simogatják. Egyesek szerint hatásvadász, primitív és béna, mások egekig magasztalják. Tény, hogy sokan képtelenek elvonatkoztatni a látott jelenetek obszcenitásától. Mert azért be kell vallanunk, sznob jelenség az ember: szemrebbenés nélkül nézi tonnaszám a szexfilmeket, de az álszemérmesség jegyében pironkodni és/vagy öklendezni kezd, ha egy álló farokkal szokatlan helyen (nem pornóban) találkozik.

Az utolsó szál joint is elfogy Jamaicában, mire valaki megszólal: "Mi ez a szar zene?" Ha elfogadjuk az elméletem, miszerint a gyerekek olyanok, mintha beszívott, részeg felnőttek lennének és az idő vasfoga józanítja ki őket, akkor ez a régi vicc rávilágít arra mi is történt a Múmia-rajongó, tinédzser Limpekkel, mikor már muszáj volt rádöbbennie, hogy ez a film bizony pokoli béna.

Ahogyan szörföztem az Interneten belebotlottam a film bemutatójába. Majd visszaköptem a teám a csészébe és ha dohányoztam volna a fülemen jött volna ki a füst. Ki hitte volna, hogy valaki megalkotja ezt a csodás, állati eposzt, mely inkább csak nevében grandiózus, mint teljes valójában.