LimpMDb

Eltekintek attól, hogy a film történetét taglaljam, meg azt, hogy mennyire vicces, mert azt már megírták mások. Tényleg az. Én itt csak a film gerincét képező motívumot próbálom felfedni, remélem több, mint kevesebb sikerrel.

Tom Stoppard felveti a kérdést: Vajon véget érhet-e egy történet anélkül, hogy az általa minden meghalásra kijelölt embert el ne érné végzete? Természetesen nem. Mert ebben az esetben nem éri el célját, nem is nevezhető igazán történetnek. Avval, hogy a film címe „Rosencrantz és Guildenstern halott” a filmrendező predesztinálja őket az elkerülhetetlen végre. Ettől az első perctől fogva a film végéig egyetlen dolog van, ami igazán fontos: a két lovagnak veszni kell. Nem számít, hogy egyikük sem tudja melyikük melyik, hiszen végzetük azonos, összekovácsolta őket egyetlen nagy masszává. Nincs külön indok sem, hiszen maga a végcél az. Ha elfogadjuk ezt a tényt a fiktív világ alaptörvényeként, az egyszerre mozgatórugóvá válik, elengedhetetlenné annak működéséhez. Ilyen módon válnak a mellékszereplők főhősökké, alakul a tragédia komédiává és lesznek ostoba emberek okosak. Gary Oldman karaktere szabadkozik is, miszerint a magában bölcseket beszélő ember vajon nem ugyanolyan őrölt-e, mint az, aki őrültségeket mond másnak. Ugyan ki dönthetné el?

Az egész egy balettelőadás, amiben a két be nem avatott táncos folyton elvéti a lépést, megakasztva ezzel a koreográfiát. De a performansz halad tovább, mert muszáj neki. Rosencrantznak és Guildensternnek meg kell halnia. Ez a kovalens kötés, ami nélkül az egész darabokra hullik.

A színész (Richard Dreyfuss) karaktere a gondoló, a teremtő, maga a rendező, az író. Az ő álláspontja képezi a világ alapját. Ő és gárdája munkálkodik legtöbbet azért, hogy emezek leküzdjék az akadályokat, nem restek nekik eljátszani a Hamletet sem, hátha rájönnek a megoldásra. A film végén Tim Roth karaktere késével ledöfi őt. A késről kiderül, hogy csak egy színházi kellék. Persze, hogy az, hiszen nincs rá szükség a történet folyamán. Az Isten nem teremt olyan világot, amely rá támadhat. Tim Roth már az első percekben rá is jön: természetfeletti állapotok uralkodnak. És milyen is az? Idegen, érthetetlen, megmagyarázhatatlan, nyugtalanító és legfőképpen tőlünk független.

Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a végkifejletben Rosencrantz és Guildenstern valóban meghalnak. Ez elkerülhetetlen. Sajnálatos mellékhatásként említik, hogy a nagy igyekezetben a hamleti tragédia is bekövetkezett. Ez mellékes. Rosencrantz és Guildenstern halottak. Csak ez számít!